Pitkó - könnyűszerkezetes ház, könnyűszerkezetes, fémszerkezetes, típustervek, faszerkezetes, készház, gyorsház, émi, iso, tervrajz, alaprajz, hitel, háztervek, gyorsház, családiház, könnyűszerkezetes ház építés, acélszerkezetes, építés, kivitelezés, tervezés, akció, pitkó, könnyűszerkezetes, energiatakarékos házak, passzív házak, tervrajz, alaprajz, tervezők, árajánlat, típusterv, háztervek, olcsó, akció, energiatakarékos, éme, konnyuszerkezetes, referencia, könnyűszerkezetes akció, hasznos tanácsok építkezőknek, típusterv, referenciák, eladó ingatlan, árkalkulátor, állás, állásajánlat, munkalehetőség
Akció



Az oldal  AZ ACÉLVÁZAS HÁZÉPÍTÉS RÖVID TÖRTÉNETE c. szövegéből tartalmaz szó szerinti és nem szószerinti beemeléseket.




ÉPÜLETFIZIKA


"A könnyűszerkezetes lakóházépítés hódító útja Észak-Amerikából indult, és Észak-Európa, majd Nyugat-Európa országai után az elmúlt pár évben elért Magyarországra is. Ez az új építési technológia egyre kedveltebb az építtetők körében. A növekvő érdeklődés valószínűleg a leggyakrabban említett előnyöknek köszönhető: a rövid építési időnek és a jó hőszigetelő képességnek. Ezen előnyök mellett a könnyűszerkezetes építés számos más pozitív tulajdonsága is felsorolható, így például: a pontos, szerelő jellegű építés, a száraztechnológiából adódó kedvező élettani hatások, az ISO - minősítéssel rendelkező rendszerek gyártói és kivitelezői által vállalt garanciák és így tovább. Azonban minden építési rendszerben – legyen az hagyományos vagy könnyűszerkezetes – rejlenek olyan veszélyek és épületszerkezeti, épületfizikai problémák, amelyek kezelése gondos körültekintést igényel, ám komplex tervezéssel megoldhatóak. Ilyen például a hőhidak kérdése, a párazárás fontossága és az acélvázas lakóházak egyik negatívumának kikiáltott akusztikai tulajdonságok javítása. A cikk – az általános rendszerismertetést követően – ezekkel a témakörökkel foglalkozik.
Az acélvázas lakóházak közös jellemzője, hogy a tartóvázat hidegen hengerelt vékonyfalú acél U és C profilokból alakítják ki. A profilokat horganyréteggel vonják be, amelyek így nem igényelnek további védőréteget, azonnal beépíthetők.

A statikai vázat tekintve különböző típusrendszerek találhatók meg az építési palettán. Több cég olyan oszlop-gerenda kapcsolatokkal kialakított szerkezetet kínál, amely sűrűn kiosztott falvázoszlopaival elárulja, hogy ez az építésmód a hagyományos Fachwerk építésből fejlődött ki. Lényegében a statikai rendszer fa vázelemek acélgerendákkal való helyettesítésével valósul meg. (Ilyen rendszerek például: Protektor, Horizont építési rendszer)

A Fachwerk jellegű épületvázaktól erőjátékában eltérő rendszer a sarokmerev keretek sorolásával kialakuló épületváz. A vonóvasas keretek hidegen hengerelt C szelvények helyszíni szerelésével, önmetsző csavarokkal készülnek. A kereteket hosszirányban vízszintesen futó falvázgerendák kötik össze, amelyek lehetővé teszik a burkolatok felszerelését, és a hosszirányú merevítésben is szerepet játszanak.

A fent említett szerkezeti vázak helyszíni szereléssel készülnek, de léteznek előregyártott falpanelek összeszerelésével kialakuló rendszerek is. A könnyűszerkezetes épületeknek egy másik közös jellemzője, hogy a falszerkezet oszlopai közötti térbe valamilyen szálas hőszigetelő anyagot helyeznek el. A rétegrendi kialakítás szerint ez lehet teljes falvázprofil szélességű vagy légréteget hagyó beépítés, azonban a hőszigetelő képesség fokozása érdekében célszerűbb az előbbi megoldás.
A falvázprofilok hőhidat okozó hatásának elkerülése érdekében valamennyi rendszer épületei külső, a teljes felületet beborító hőszigetelést kapnak, amely egyúttal már a homlokzatképzés alapja is lehet. A vakolt felület mellett kifejlesztettek tégla homlokzatburkolatot is.



 

HŐSZIGETELÉS


A könnyűszerkezetes lakóházak gyűjtőnév alatt számon tartott gyors- és készházak, szerelt házak egyik legnagyobb és talán legismertebb előnyének a jó hőszigetelő képességet tartják. Ennek oka a nyilvánvaló használati előnyből, mégpedig a jelentős fűtési energiamegtakarításból származik. Azonban a jól hőszigetelt házban nem elég a vázkitöltő hőszigetelő réteg – lehetőleg a teljes falkeresztmetszetet kitöltő – vastagsága, hanem a hőhidak kiküszöbölésére is szükség van, ezért a hőszigetelés megfelelő beépítése, rögzítése is jelentőséggel bír.

A vázkitöltő hőszigetelő anyagok kiválasztásakor fontos szempont az anyag testsűrűsége, ami meghatározza egyrészt a hőszigetelő képességet, másrészt a szigetelőanyag állékonyságát. Ez a tényező különösen akkor fontos, ha a hőszigetelő anyag hajlamos a roskadásra a falszerkezeten belül. Az ilyen jelenség bekövetkezése hőhidat okoz a fal felső részében, ahol tulajdonképpen „üres lesz a fal”. (Ez a probléma olyan rendszereknél fordulhat elő, amelyek nem rendelkeznek a kellő  engedélyekkel, így kötelezettségek nélkül az olcsóbb, kisebb sűrűségű anyagot építik be. Emellett pontatlan kivitelezés is okozhatja ezt a problémát.)

Az acélvázas épületek hőszigetelésekor különös figyelmet kell fordítani a szerkezet vázas jellegéből adódó hőhidak kiküszöbölésére. A vázelemek mentén adódó hőhidak fajlagos felülete akár többszöröse is lehet a hagyományos vázkerámiás, teherhordó falas épületeknél jelentkező lehűlő felületeknek. Emiatt szükséges a teljes külső hőszigetelés, lehetőleg minél nagyobb hőszigetelő képességgel és nagyon precíz kivitelezéssel.
Az acélelemek hőhidat okozó hatásának csökkentésére külföldön különleges profilokat fejlesztettek ki. Ezek gerincébe hosszanti perforációkat alakítva ki, a hőáramlás útja jelentősen megnövekszik a keresztmetszet mentén, így csekélyebb a lehűlés a fal belső oldalán, és kisebb a kifelé áramló hőveszteség.
Azonban nemcsak a téli időszakra, a fűtési szezonra kell gondolni, hanem a nyári nagy hőterhelésből adódó hőérzeti problémák kiküszöbölésére is. A nyári hővédelem különösen fontos kérdés könnyűszerkezetes épületeknél, hiszen a kis önsúlyú szerkezetek hőtároló képessége alacsony. Ennek kompenzálására számos módszer létezik, amelyekkel nyáron is megfelelő komfortérzet biztosítható.

Az épületek hőtároló-képessége arányos a szerkezetek tömegével, ezért a beépítendő anyagoknál törekedni kell a nehezebb választására (például nehéz padlóburkolatok: kő vagy kerámia beépítése).
A túlzott nyári felmelegedés ellen jó szolgálatot tesz a külső hőszigetelés, amely – hővédő funkciót ellátva – nem engedi a napsugarak energiáját a falszerkezethez. A közvetlen árnyékolás alkalmazása is jelentősen csökkenti az épületbe jutó energiákat, nyílászáróra szerelt mobil árnyékolók nagy választéka áll rendelkezésre. Nem szükséges azonban feltétlenül költséges megoldásokra gondolni, hiszen egy nagy koronájú lombhullató fa is jól árnyékol, télen pedig lombját vesztve „odaengedi” a napsugarakat az épülethez. Hasonlóképp a homlokzatra futtatott növények is szerepet kaphatnak. A lombhullató típusok a déli oldalon, az örökzöldek telepítése az északi oldalon célszerű. A nyári magas napállás felé forduló levelek árnyékolnak, és a mögöttes légrétegben áramlás indul meg, így szellőzőlégréteg alakul ki a homlokzaton. A téli alacsony napállás alatt pedig az örökzöldek lehajló levelei bezárnak egy légréteget, ami segít a hőszigetelésben.

Ennek analógiájára az épületek túlzott felmelegedése ellen a kiszellőztetett homlokzatburkolatok alkalmazása is megoldás lehet, de ezek csak a falváz teljes külső hőszigetelése mellett valósíthatók meg a hőhídveszély miatt. Különösen fontos a tetőszerkezet kiszellőztetése, hiszen a tető nagy sugárzásos hőterhelést kap nyáron. Tetőtér-beépítés esetén szellőzőlégrés kialakítása a megfelelő komfortérzet biztosításához elengedhetetlen, de a földszintes épületek padlásterét is ki kell szellőztetni. Ilyenkor a födém megfelelő hőszigeteléséről gondoskodni kell. Az alacsony hajlásszögű tetők alatti búvótérben jó hőszigetelést biztosíthatnak az ömlesztett anyagok is, amennyiben megfelelnek a funkciónak megfelelő előírásoknak (tűzállóság, hangszigetelő képesség stb.). Ilyen megoldás lehet például a cellulózrostokból álló ömlesztett szigetelés, amely újrahasznosított újságpapírból készül, és képes a levegőből nedvesség felvételére, leadására, valamint egyéb kedvező műszaki paraméterekkel is rendelkezik.



 

PÁRAZÁRÁS ÉS SZELLŐZÉS


A párazárás különösen nagy jelentőséggel bír a könnyűszerk
ezetes épületek külső falszerkezetének kialakításánál. Acélvázas lakóházak belső burkolataként legtöbb esetben gipszkarton vagy gipszrost lapokat használnak. Az ilyen burkolatok alkalmazása több szempontból is kedvező. Pozitív élettani hatása van, mert képes a levegőből felvenni, illetve leadni a párát, így akadályozva a belső levegő páratartalmának kedvezőtlen megnövekedését. Emellett gyorsan szerelhető, szárazépítési technikával, minimális nedvességbevitel mellett. A gipsz nagy szerepet játszik az épületek tűzvédelmében is, hiszen anyagában nagy mennyiségű kötött kristályvíz található.

A gipszkarton fent említett páraszabályozó tulajdonsága mellett elengedhetetlen, hogy párazáró fóliát építsenek be a burkolat mögé. Erre azért van szükség, mert az épület belső tereiben – fokozottan a vizeshelyiségekben és a konyhában – feldúsult vízgőz – nagyobb nyomásszintje miatt kifelé igyekszik az alacsonyabb nyomásszintű külső légtér felé. Azonban a hőszigeteléssel kitöltött falban, alacsony külső hőmérséklet mellett a párafeldúsulás és kicsapódás a hőszigetelésen belül következhet be. A harmatponti párakicsapódás áztatja a hőszigetelő anyagot, amelynek így egyre inkább romlik a hőszigetelő képessége.
A párazáró réteg kialakítására nagy figyelmet kell fordítani a kivitelezés folyamán. Előfordul, hogy a fólia elhelyezése után annak megsértése szükséges például gépészeti és elektromos vezetékek elhelyezése miatt. (Jóllehet, a teherhordó szerkezet elkészülte után szokásos ezek beszerelése, hiszen a vezetékek többségét a falvázoszlopok gerincén e célra kivágott réseken keresztül fűzik át.) Ilyenkor a párazáró fólia pótlásáról és csatlakoztatásáról gondoskodni kell.

A párazáró réteg beépítése miatt előtérbe kerül a belső terek helyes szellőzésének megtervezése és a gyakori szellőztetés szükségessége a megfelelő komfortérzet biztosításához, valamint az esetleges páralecsapódások elkerülése érdekében. Mindez még fontosabb korszerű nyílászárók esetén, hiszen így szinte „teljes” párazárás alakul ki az épületekben. Míg a régi, korszerűtlen nyílászárók csatlakozó résein keresztül megvalósulhatott a légcsere, addig ez a jó hőszigetelő képességű ablakokon át – zárt állapotban – már nem lehetséges.
Korábban szellőzés tervezése csak a nagy páraterhelésű helyiségekben volt szükséges, de ma már több európai országban szabványok rögzítik, hogy egy lakás valamennyi helyiségére kiterjedően kell ezzel foglalkozni. Mindemellett nemcsak a szennyezett levegő elvezetésére kell gondolni, hanem a lakóhelyiségek friss levegővel való ellátására is. Ezt azonban nem lehet csupán az ablakok időnkénti nyitásával megoldani, hiszen ez csak esetleges, nem szabályozott, és a hosszabb időtartamú szellőztetés igen nagy hőveszteséget eredményezhet.
Jó megoldás lehet az úgynevezett résszellőzők alkalmazása, amelyek elemei a nyílászáróra szerelve automatikusan érzékelik a belső páratartalmat és szükség esetén üzembe lépnek. Ezek kisméretű – légnyomás-különbséggel, széllel működő, vagy motorikusan működtetett – berendezések, amelyeket a tokszerkezetre rögzítenek, így látványuk nem zavaró.

Természetesen megfelelő szellőzés gépi berendezés nélkül is megvalósítható kellő odafigyeléssel, azonban ehhez tudatosan és nagy gondossággal kell eljárni. Ilyenkor gyakori, de rövid időtartamú, intenzív (például  kereszthuzat) szellőztetéssel elérhető, hogy az elhasznált levegőt friss váltsa fel, és mégse hűtse le a szerkezeteket, az épületet.



 

AKUSZTIKA


Hangszigetelés tekintetében a könnyűszerkezetes lakóépületek általában nem kapnak jó jellemzést. Ez nem jelenti azt, hogy a probléma megoldhatatlan, csupán szerkezeti adottságokból kifolyólag összetettebb feladat a hangszigetelés megtervezése, mint hagyományos szerkezeteknél.
A témát érintően a szerkezeteket az akusztikai igénybevételek két eltérő formája ellen kell megfelelően kialakítani. A hangok hullámok formájában terjednek a levegőben, illetve szerkezetekben, és ennek megfelelően csoportosítjuk őket. Léghangoknak nevezzük azokat, amikor a zajforrástól levegőben terjedő hullámok egy része visszaverődik, más része behatol a szerkezetbe ott rezgéseket okozva, illetve áthalad rajta. Léghang forrása lehet bármilyen, nem a szerkezet felületén keletkező zaj. A másik akusztikai igénybevételt lépéshangnak vagy kopogóhangnak hívjuk. Ilyen hangterhelés alakul ki, amikor közvetlenül a szerkezetet – legtöbb esetben födémszerkezetet – éri olyan hatás, amely miatt annak elemei rezgésbe jönnek, így közvetítve a zajt a szomszédos terekbe.

Léghangok ellen annál jobb egy szerkezet, minél alacsonyabb zajszint jut át rajta, vagyis minél jobban elnyeli a hangot. A hangelnyelő tulajdonság egyenes arányban van az építőanyagok tömegével, tehát minél nagyobb tömegű egyrétegű fal áll a hang útjában, annál kevesebb léghang jut át rajta. E tekintetben tagadhatatlan a könnyűszerkezet hátránya a hagyományos építésmódokhoz képest. Azonban a hátrányos helyzet javítható nagyobb tömegű építőanyagok választásával, például nagyobb sűrűségű hőszigetelő anyag beépítésével, illetve a tömeg-rugó-tömeg hatás kihasználásával. Ezzel a hőszigetelés biztonsága is javul.
Nem szabad azonban azt hinni, hogy a hőszigetelés egyben elvégzi a hangszigetelés munkáját is! A hőszigetelő anyagok közül a műanyag keményhabok hangelnyelés tekintetében nem jók, erre a szálas anyagok a megfelelőek, például nagy testsűrűségű ásványgyapot, üveggyapot.

Hangszigetelés szempontjából a falszerkezet inhomogén volta is rontja a hangelnyelő képességet, hiszen a hőszigetelés mellett a falváz oszlopok és gerendák mintegy hanghidat képeznek, átvezetik a rezgéseket a falon. E tulajdonság mérséklésére Észak-Európában létezik olyan profil, amely csökkenti a léghangok terjedését a vázszerkezetben. Ezt a hatást a profil gerincébe kialakított perforációs mintákkal, és a C profilhoz hasonló elem övének rugózó alakításával, hajlításával érik el. Ilyen „hangszigetelő” profil beépítésével azonos léghangszigetelés érhető el kisebb szerkezeti vastagság mellett is, mintha egyszerű C profilokat használnának.
A hanghidak elve alapján, a hanghullámok által keltett rezgések útját követve a vízszintes falvázgerendákra rögzített burkolati rendszer, illetve az így kialakuló falszerkezetek jobbak akusztikai szempontból, hiszen csak egy-egy ponton találkozik a függőleges oszlop és a vízszintes falvázgerenda. Összehasonlítva ezt egy vázra közvetlenül szerelt burkolattal ellátott falszerkezettel, lényegesen kevesebb a rezgést vezető acélszerkezetek találkozási felülete.

A lépéshangok elleni védekezés a többszintes vagy tetőtér-beépítéses vázas lakóházak födémszerkezeteinél okoz problémát. Az alsó szinten hallható és kellemetlenséget okozó léghangok a födémen bekövetkező mechanikai hatások – például járkálás – eredményeképp keletkező rezgések következtében jönnek létre. Általános esetben nemcsak a födémszerkezet, hanem a csatlakozó falszerkezetek is szerepet játszanak ebben a hangtovábbításban. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a hangok átterjedését a födémen és a „kerülő utakon”, megfelelő padlórétegrendet kell tervezni.
A lépéshang-szigetelést javító padlóburkolatoknak rezgő rendszert kell alkotni, amely tömegekből és rugóból áll. Ez megvalósítható az úsztatórétegre és aljzatbetonra rakott burkolatokkal. Egy ilyen padlórétegrend akkor működik jól, ha az aljzatbeton körülbelül 6 cm, mert ekkor kellőképpen nagy a tömege, másrészt a rugófunkciót ellátó úsztatórétegnek megfelelően lágy anyagból kell lennie. Különös gondot kell fordítani a hanghídmentes kivitelezésre főképp a csatlakozó teherhordó- és válaszfalszerkezeteknél.

Emeletes, tetőtér-beépítéses épületek födémeinél a tömeg hiánya léghang szempontjából is problémákat okoz, hiszen több típusrendszer födémrétegrendjéből hiányzik az aljzatbeton. Ez indokolt is a száraz építési technológiára hivatkozva, hiszen ha az addig pár nap alatt összeszerelt szerkezet felett betonozni kell, akkor a nedvestechnológia miatt bevitt keverővíz kiszáradására várni kell. A hangvédelem érdekében azonban vagy ilyen megoldást kell választani, vagy úgynevezett száraz esztrichet, szerelt jellegű padlóaljzatot kell az úsztatóréteg fölött beépíteni. A kvázi-függetlenített födém-padló rétegfelépítés lehetséges a tartóelemekre merőlegesen szerelt burkolattartó profilokkal vagy a födém tartóelemeire szerelt rugalmas rögzítőkkel, esetleg rögzítősínekkel szerelt mennyezeti burkolattal, befüggesztett „álmennyezeti rendszerrel”. Ilyen befüggesztő rögzítőelemet fejlesztettek ki a rendszer burkolattartó kalapprofiljához Svédországban, amely jelentősen javítja a hangvédelmet. Az mindenképpen előnyös, hogy az alsó burkolatot tartó kalapprofilok merőlegesen futnak a födémgerendákra, s így csak pontonkénti hanghidakat okoznak. Az új fejlesztésű rendszerben a födémszerkezet is eltér a többi könnyűszerkezetes rendszertől. A födém tartószerkezete acélgerendákkal együttdolgozó trapézlemezes öszvérfödém, ami a bennmaradó acéllemez miatt nem igényel zsaluzást, és a felső betonréteg tömegéből adódóan kedvezően befolyásolja a hangszigetelést is.



  
  

ÖSSZEFOGLALÁS


Az acélvázas építésben rejlő előnyök és korlátok megosztják az érdeklődő építtetők csoportját. Azonban a fenti megoldások és fejlesztési irányok megmutatják, hogy az említett hátrányos tulajdonságok javíthatók. Pontos rendszerek gondos kivitelezésével gyorsan komfortos és egészséges épületbe költözhet a tulajdonos."

(Hagyományos házak generál kivitelezésével foglalkozó honlapunk a www.gyorshaz.hu)